Szerelmes ébredések
Szerelmes október.
Mint ahogyan a fák levelei peregnek, úgy múlik életünk pillanatai. Ahogyan megyek a hulló falevelek között, tudom vársz. Az elmúlt évek tavaszi ébredéseire gondolok ezen az őszi elmúláson.
Sok minden változott azóta, csak egy dolog nem. Te itt vagy velem. Ez a gondolat az, ami erőt ad azokhoz a napokhoz, amikor az ősz hideget hozó levelei peregnek előttünk, idézve a telet, ami eljön, hogy puhaságával ellepjen mindent, hogy tudassa, a szobák melegében izzik a pillanat.
Az őszi napfény sziluettjén át a gesztenyék árnyékában sétáltam. A fák alatt pici fényes csoda. Felveszem, és ahogyan nézem arcodat, látom.
Arcodat, ami nevet, ami ragyog, mint a napfény a friss tiszta fényes gesztenyén.
Emlékszel, elmúlt egy év, elmúltak a régi gesztenyék.
Keresek tovább, ici-pici, gesztenye a kedvencem. Régi idők gesztenyéit őrzöm, tudván mind titkot rejt: a szerelem titkát.
Ősz van. A levelek lassan méltóságosan peregnek. Sóhajtok, és tovább megyek. Ősz van, véget ér valami, a gesztenye megérik, földre hull, hogy megtaláld, és meglásd benne az arcát .
