A hiperaktivitás mint magatartászavar
Gondolom a nevelők gyakorta találkoznak olyan tünetekkel, mint: figyelemzavar, túlzott impulzivitás, hiperaktivitás.
A gyermekkori hiperaktivitás első leírását egy német orvosnak tulajdonítják (Heinrich Hoffmann). A jelenség hátterében álló agyi folyamatokról egymásnak ellentmondó hipotézisek születtek. Egyes kutatók szerint ezekre a gyermekekre a csökkent központi idegrendszeri éberség a jellemző, amelyet a gyermek nyugtalan, ingerkereső viselkedéssel igyekszik kompenzálni. Bizonyos helyzetekben a hiperaktív gyermekek komoly szelektív figyelem-zavart mutatnak. Főleg ha a zavaró inger a célingernél vonzóbb, vagy feltűnőbb. Fontos jellemzője, hogy az ilyen gyermekeket nagyon vonzzák a mozgó ingerek, és hosszú időre lekötik őket. A hiperaktivitás voltaképpen kiegyenlítő, öngyógyító próbálkozás.
Lényeges azonban, hogy külön kell választanunk a figyelem-zavar és a hiperaktivitás okozta figyelem-zavart. Hiszen hiperaktivitás nélkül a figyelem-zavar több területen (matematika, olvasás) alacsonyabb értékű.
A hiperaktivitás tünetei az életkorral csökkennek. A szindróma 7 éves kor elött kezdődik. Ezért is fontos e magatartás-zavarra irányítani figyelmünket, hiszen ebben az időszakban kezdődik az iskola, itt kell megalapozni a felsőtagozatos tantárgyakat. A tünetek 11 éves kor után kezdenek csökkenni. A fiúknál 3-9-szer nagyobb arányban fordul elő, mint lányoknál.
Néhány észrevétel a hiperaktivitásról, mely megkönnyíti a szülők munkáját: a hiperaktív gyermek verseny helyzetben, vagy ha gyors válaszért jutalmazzák, túlzott éberséggel reagál, ami rontja a teljesítményt. Monoton helyzetben viszont csökken az aktivitási szintjük és itt emiatt romlik a teljesítmény. Az ilyen gyermek állandó kontrollt igényel, több megerősítésre, jutalomra van szüksége a szabálykövető magatartás elsajátításához. De meg kell említenünk, hogy a pedagógus önmagában nem mindenható, a szülő támogatása nélkül nem tud eredményt elérni!
Azonban nehogy minden szülő hiperaktivitásra gondoljon gyermekénél, ha az jókedvű, mozgékony, hiszen a mozgékonyság ebben az időszakban életkori sajátosság.
Segítségül néhány támpont, ami esetén már hiperaktivitásra gondolhatunk: a gyermek gyakran nem fejezi be amit elkezdett, gyakran úgy tűnik nem figyel, nehezen összpontosít az iskolai munkára, nehezen marad meg a játéktevékenységben, sokszor vált egyik tevékenységről a másikra, nehézsége van a munka megszervezésében, komoly ellenőrzésre van szüksége, gyakran szól közbe az órán, rohangál, mindenre felmászik, állandóan fészkelődik, alvás alatt sokat mozog.
Tudnunk kell azt, hogy mindezeket a problémákat megfelelő pszichológiai és pedagógiai mukával kompenzálni lehet. Hozzá lehet segíteni a gyereket, hogy jobb teljesítménnyel, könnyebben végezhesse el az iskolát. Budapesten például számos társadalmi szervezet (jórészt önszerveződésűek) foglalkozik a hiperaktív gyermekek rehabilitációjával, a szülők segítésével.
